Zalacsányban készül egy új golfpálya. Tizennyolc lukból kilenc kész, pünkösdig ingyen lehetett játszani. Pünkösdkor négy napig egyfolytában zuhogott, főnök a kocsiablakból nézte a szakadó esőt és a szétázott pályát.
Sebaj, megint megpróbáljuk, most hétvégén újra ott álltunk a golfpálya szélén, ma versenyre készülünk.
Induláskor szalámis zsemlét osztogattak. Főnök berakta a "bag" zsebébe. Boldogan loholtam mögötte, a szalámi illat mágnesként vonzott.
Négy fős volt a csapat, bemutatkozás, kézfogás, start. A fél tízes indulásnál még hittük, hogy egy vidám könnyed játék lesz.
Az első pályán mindegyik versenyző ragyogóan teljesített, ahogy haladt a nap a felfelé, egyre több lett a félreütés. Kerestünk labdát a susnyásban, tóban, építési törmelékek alatt, bokor tövében.
Főnöknek az elején volt két szuper ütése, ezt ellensúlyozta az utolsó előtti pálya, ahol hét ütéssel fejezte be a szakaszt.
Meleg volt, árnyék sehol, hacsak nem Naccsága szoknyája mögött. Délben már rohadtul nem érdekelt, hogy hova repül a labda, úgyis leesik valahol. Úgyis megtalálja valaki. Úgysem lesz soha vége ennek a játéknak.
A szalámis szendvicsről mindenki elfelejtkezett, csak vizet kaptam. Három órás menetelés után az utolsó domb mögött megláttuk a gyakorló pályát. Ó de jó! Visszaérkeztünk. Csak előbb még be kell ütni az utolsó lyukba az utolsó labdát. Az is megvolt.
Az összesítés már árnyékban folyt, az eredményhirdetéshez elég volt Főnöknek kimennie a napra.
Harmadik lett! A fene gondolta volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése