Riegersburg vára sporttáskából szemlélve

Főnökék tíz napra lehúzták a rolót  a műhely ajtaján, kezdődik a szabi!
Hajnalban gyors egészségügyi séta és indulás Ausztria felé!

Tíz után fék, Riegersburg vára alatt a parkoló még félig üres volt.

Neten a főnök kilenc eurós belépődíjat olvasott, ki is számolta szépen a pénztáros néninek a két belépő árát, tizennyolc eurót. A hölgy mosolyogva kért még huszonkilencet, ugyanis kifogtuk a kétévenként megrendezett várjátékokat. Én ingyen voltam, még egy simogatás is jutott.

A környékbeliek nagyon komolyan vették az ünnepet, sokan korhű ruhába öltöztek. Csupa üveg lift vitt fel a vár bejáratához, együtt utaztunk egy tehenészlánnyal és egy kicsit pocakos, kicsit vénecske XVIII. századi zsoldos gyalogossal.

A várárok egyik része elárasztva vízzel, másik árokrészben hadi sátorok árnyékában katonák készülődtek a bajvíváshoz. Harmincöt fok körül járhatott a hőmérséklet, a bátor vitézek izzadtak a mellvértek és páncélingek alatt.

Felérve a kapuban cigány család muzsikált. Minden korhű volt rajtuk, csak a flip-flop papucsuk és a cipős doboz, - amibe a pénzt várták - volt mai darab.
A belső várudvaron tömegesen mozogtak a királykisasszonyok, boszorkányok, lovagok.
Az apródok, akik száz centi alatt mérettek, hosszú tömör sorban vártak a lehetőségre, hogy felülhessenek a páncél és egyéb védelmi felszereléssel borított harci ménekre.

Asztalok mellett ügyes udvarhölgyek festegették az apróbb hercegnők pofikáit, akikből cicák, tigrisek, pillangók váltak. Leprások kéregettek, boszorkányok jósoltak, a falak mellett árusok kínálták portékáikat, mérték a hideg sört. A solymászokhoz nem jutottunk le, ők a külső várfalon árnyéktalan negyven fokos út végén telepedtek meg.
A várban három részre oszlott a kiállítás, de oda nem mehettem be. Főnök begyűrt a sporttáskába, vállára dobott, onnantól kezdve én mindent háttal láttam.



1. Boszorkányok és varázslók

A feldbach-i vádlottak

Rögtön egy bírósági tárgyalás közepébe csöppentünk, ahol is egy boszorkánypert tárgyaltak. Sajnos esélytelen volt, hogy a nő élve megússza.

1673 és 75 között, innen 9 km-re Feldbachban, Stájer ország legnagyobb boszorkánypere zajlott. I. Leopold császár kinevezte Gróf Purgstall-t az ügyek kivizsgálására, aki érdekes módon veje volt Gallerinnek, Riegersburg akkori várúrnőjének.

Kicsit arrébb láttuk, hogy az egyház, kiváltképp VIII. Innozenz pápa hogyan állt a boszorkány kérdéshez, ő kiadott egy boszorkány bullát.

Piros pontok a boszorkányszombat helyei, a kék nyilak a repülési útvonalak.

Bemutatták az akkori idők félelmeit és milyen érdekes, ezek között a félelmek között a magyarok is szerepeltek a pestis és a farkasok között! A kertben azon növények nőnek, amelyek segítségével a boszorkányok repülni tudtak. A nadragulyát erősen tudom ajánlani!

A történelem megőrizte a feldbach-i vádlottak neveit, összesen 95-en voltak, főképp nők. A perek során a vádlók bizonyítani tudták - egy kis kínvallatás után -, hogy merre voltak a boszorkányszombatok és mely repülési útvonalakat érintve gyártották a boszorkányok a jégveréshez szükséges jeget.

A kínzóeszközök széles skáláját is élvezhettük, kitűnt közülük a "Vasszűz", amit állítólag sosem használtak. A kínzás nem volt egyéb, mint a beismerő
vallomás felgyorsítása, nem tekintették büntetésnek. A büntetés az ostorozás, pellengérre állítás, csonkítás,  a kerékbetörés, vagy másnemű halál volt.

1546 és 1746 között nyolcszáz embert vádoltak meg kétszázhúsz perben. Kb egyharmada úszta meg élve.

Egy térképen ügyesen jelölték a boszorkányperek idejét, helyét és azt, hogy az adott perben mi mindennel vádolták meg a nyomorultat.


2.Vármúzeum

Itt a várról tudtunk meg mindent keresztben hosszában. 482 méter magasan áll egy sziklán 1122 óta. Persze ekkor még csak egy aprócska vár volt, amit Rüdiger von Hochenberg építtetett, aztán mindenki rakott hozzá egy kicsit. Gallerin volt az a várúrnő, aki legjobban élvezte az ittlétet, ő tette véglegessé és bevehetetlenné.

A termekben a tulajdonosok címerei, a vár makettje. A hatodik szobában Katharina Paldauf, a virágboszorkány. A giccses művirágokkal körülölelt hölgyet kivégezték a feldbachi 95 bűnös között, mert sikeresen állított elő jégesőt, sőt télen a növényeket lazán virágzásba hajtotta. A mellette lévő sötét szobában az arca látható kivetítve.





Arrébb léptünk és ott állt a következő teremben az ágya mellett Gallerin. Megmorogtam. A falon lógó portréja sem egy szende szűzlányról árulkodik. Három férje volt, kettőt túlélt. A harmadiktól, aki harminc évvel volt nála fiatalabb, elvált. A sarokban hallani, ahogy panaszkodik Gallerin a per folyamán a férjére. Gallerin az egyházzal is vitatkozott, a falra vetítve élvezhető, ahogy perel  Strobl-lal, a riegersburgi főpappal.

A tizenegyedik teremben nézhetjük, azt a csatát, ahol a császári marsall, Raimund Montecuccoli legyőzi a törököket Mogersdorfnál. Gallerin második férje ebben a csatában hunyt el.

Kétöles kályha

Lovagterem az egyik legszebb szoba. Az ajtók faintarziával gazdagon díszítettek, két ajtó között a sarokban egy salzburgi-csempés kályha. Kétöles kályhának hívják, mert a terem befűtéséhez két öl fát kellett a kályhában elégetni. Egy öl: három köbméter.

"Építeni egy szép kedvtelés, s hogy mibe kerül ez nekem, azt jól tudom"

Vele szemben egy viaszbábukkal életre keltette tivornya, ami 1635 április 6-án indult és 26 napon keresztül zajlott.
Mellette lévő fehér terem a nyári ebédlő. Gallerin ötlete. Nem volt olcsó, amit a plafonon tudtunkra is adott.








3. Célkeresztben Riegersburg vára

Itt dárdák, szuronyok, tőrök, számszeríjak, páncélzatok és akkora fegyverarzenál teremről teremre, ami követhetetlen. Aztán ahogy haladunk előre, úgy lesznek a fegyverek komolyabbak, modernebbek, míg eljutunk a mai gyilok szerszámokhoz.

Egyébként mindhárom kiállítás magyar nyelvű útmutatója ott van a kiállítások bejáratánál.

Végeztünk a várbarangolással, mindannyian szomjasak voltunk. Korsóban mérték a sört. Végre kimászhattam a táskából, a saját lábamon álltam. Főnökék után én a vizet lefetyeltem ki a szűk korsóból.

Visszasétáltunk a lifthez, elindultunk Herbestein várához.