Ajtó elé került a fonott kosár, benne egy flaska víz. Ez mindig biztos jele az indulásnak, most már csak az a kérdés, én is megyek-e velük. Nyílt az ajtó és nem hangzott el a "marad" parancsszó. Repültem kifelé.
Kismaroson a kisvasút mellett ingyenes a parkolás, egy pirospont. Pénztárnál a kistestű kutyának nem kell jegy. Második pirospont.
A padok fából készültek, a vonat erősen zakatolt. Főnök gerince öt percig bírta, inkább felállt. Páran követték a példáját. A padlót fapalló fedte, én ott pattogtam addig, míg Főnök meg nem szánt. Felrakott az ülésre, ott sem volt jobb. Átkéredzkedtem Naccsága ölébe, az ő combjai hála az égnek vannak annyira erősen párnázottak, hogy az utazás kényelmessé vált.
Rengeteg gyerek utazott velünk, mindegyik megcsodált. (Hét elején jártam fodrásznál)
Eleinte a Török-patak mellett, majd Szokolyán kis házak között a főút mellett futottunk.
Negyed órát tartott a zötykölődés, megérkeztünk Király rétre. Tábla igazította útba a turistákat, merre hova, mekkora távolságra, milyen magasra felkapaszkodva lehet eljutni. Főnök a legrövidebb sétát bogarászta ki. Hat kilométer sík terep, árnyékban fák között. Jó, hát induljunk neki.
Nem egyedül választottuk a tanösvény útvonalat, fiatal pár fehér kiskutyával követtek minket. Lili komolytalan bakfis, eleinte bepróbálkozott, hogy játékra bírjon, majd békén hagyva nekiindult a rengetegnek.
Erdei iskoláig aszfalton, onnan az erdőbe fordulva fenyőtüske szőnyegen haladt a zöldbékával jelzett út. Bajdázó tónál kunkort csinált és fordult vissza. Lili kutya vérbeli vizivadász volt, ami lebegett a vízen, azt kivonszolta a partra és megrágcsálta. A tó közepén teknősök napoztak, méltatlankodva követték az eseményeket.
Főnök gyomra megkordult. lecövekelt, egy métert sem tovább, inkább megvárja, míg mi Naccságával megkerüljük a tavat.
Egyre több étterem tér át a svédasztalos megoldásra. Kertrészébe beengedtek, ilyenkor Naccsága mellett kell letelepedni. Rántott pulyka és sült kacsa közül választhattam. Nem vagyok válogatós, mindkettőt elfogadtam.
Hazafelé Nagymarosnak fordultunk, Naccsága rokonságát számba venni. Értesültünk egy újabb unokaöccs születéséről, valamint egy olyan helyi könyv kiadásáról, ami Naccsága családfáját a már ismertnél még száz évvel, egészen a XVIII. század közepéig vezeti vissza.
Hazáig ez volt a téma. Mire ez a nagy izgalom, én már az anyámra sem emlékszem!
https://www.facebook.com/totovalazuton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése