Itt van újra a karácsony és minket megint a Zalában talált. Nyár végén jött az E-mail, új wellness részleget épít a szálloda, tele csúcs szuper élményrészekkel, december 21-re elkészül. Na ennyi elég is volt Naccságának, addig addig duruzsolt, míg lefoglalták a szobát. Az ár nem változott, ugyan azt a szobát kértük, egy nappal többet leszünk, de eggyel kevesebben.
Beléptünk a szobánkba, a szemünk az asztalra tapadt, de semmi. Nem várt az asztalon a karácsonyi mézeskalács úgy mint tavaly. Hideg volt a szoba és a tv is szemcsésen sugárzott.
Főnök usgyi recepcióhoz panaszra, a hölgy ígérte, hívja János bácsit. Kopogtatás, majd feltárult az ajtó és ott állt János bácsi. Így utólag visszaemlékezve mintha látszódott volna a dicsfény a feje fölött, de akkor ezzel senki nem foglalkozott. János bácsi felmérte a helyzetet, elviharzott, majd pár perc múlva szerszámokkal felszerelkezve, pillanatok alatt jobbá varázsolta az életünket. A tv új csatlakozókábelt kapott, az erkélyajtó csavarján húzott hármat, ami rögtön tökéletesen zárt, mellé egy hordozható radiátort tolt be amíg szükséges, az ágyunkra pedig a hiányzó két kispárna is felkerült. Sütit nem hozott.
Naccsága le volt nyűgözve az új wellnesstől. Elsőként érkezve egyedül vette birtokba. Az élményrészek beindításához egy-egy indítógomb volt beépítve, aminek a használatát rögtön sikerült elsajátítania. A merülő medencét hiába kereste, a lezúduló dézsa hidegvíz pótolta a hiányt.
A csomaghoz tartozott két ajándék gyógyfürdőbelépő és masszírozás. Másnap felhasználták, engem egész napos lustálkodásra kényszerítve.
24-e végre az én napom volt. Reggeli masszázs után nekiindultunk a világnak, és egészen a kilátóig el is jutottunk. Napfényes délelőtt volt, az úton mindenki boldog karácsonyt kívánt ismerősnek, ismeretlennek.
Délután dagonya és pihi volt a program. Több családdal találkoztunk tavalyról, a szaunában már mint régi ismerősök politizáltak az izzadásra ítélt vendégek. Amíg a welnessben áztak, bejött hozzám a jótündér, illatos mézes sütiket helyezett az asztalunkra. Egyik az enyém lett.
Karácsony első napján megint bezártak a szobába, hogy átugorjanak Hévízre áztatni a már amúgy is ronggyá ázott testüket. Délutánra a szállodában ígértek pár órás kellemes teázós sütis zenés kikapcsolódást, amit tavaly kihagytunk. Főnökék jöttek vissza ezerrel, nehogy lemaradjanak róla. Kilógtam megszemlélni, az orromat húzta az édes illat. Na volt ott minden! Tortahegyek, tea, puncs, forraltbor, mellette pedig egy pocakos úr szintetizátoron játszotta Naccsága kedvenc slágereit. Főnök haja ezektől a daloktól szokott égnek állni.
Tolták be egymás után a tortaszeleteket, azután estig mozdulni sem tudtak.
Sajnos egyszer minden véget ér, ez a karácsony is pillanatok alatt elszállt. Hazafelé beugrottunk a nászékhoz. Még nem felejtettem el a nászasszony szeptemberi töltöttkáposztáját, de ő sem feledkezett meg rólam. Megpakolta a tányéromat töltelékkel és füstölt hússal, lógott a hasam a földig. Manóval most csak az asztal körül volt egy kis kergetőzés, kint szakadt az eső.
Másnap reggel startolt a fogyókúra.
http://www.facebook.com/totovalazuton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése