2016. július 31., vasárnap

A "legkerekebb" zátony a Dunán


Én már megtaláltam a kertünket!

Nyár van, a lakásban éjjel nappal hőségriadó. Naccsága kedves édesanyja ilyenkor kimenekül a családi horgásztanyára. Én is vele menekültem, Főnök adott pár hét kimenőt. Ráckeve mellett egy apró szigeten van ilyenkor a mennyország. A neve ellenére Kerekzátony egy elnyújtott, két végén hegyes szöget záró sziget a Ráckevei-Duna-ágban.






A szigetre nem visz híd. Nyáron csónak, télen korcsolya a választék. Most nyár van, Józsi a révész viszi át a szigetlakókat. A rendes kutyák a komp orrában utaznak, Józsi is tudja, hogy az az én helyem.

Hiába van a házunk a sziget közepén, mivel az olyan keskeny, mint én vacsora előtt, csak száz méter és már a kapunál várom a többieket. Főnökék minden alkalommal két talicskányi kaját tolnak be a telekre, de az valahogy elfogy a következő hétvégéig.

Az utcánk nyüzsög a nyugdíjas nagyszülőktől és a rájuk bízott gyerekektől. Az unokák roppant jól pecáznak és jószívűek, sűrűn van az asztalunkon hal, amit imádok mindenféle formában.







Na és persze ott van Janka. Pár házzal arrébb lakik, nálam legalább kétszer nagyobb és százszor éhesebb. Bitang pofátlan! Odaáll a kapunk elé, addig ugat, míg megkapja a nasiját. Az én nasimból!!! Utána átsétál Zsuzsa kapujához és tudja, hogy onnan sem távozik kaja nélkül, csak jeleznie kell, hogy megérkezett. Ezt minden nap legalább egyszer eljátssza.



A reggeli és az esti séta a legszebb a sziget körül.
Az esti mindig az aktuális brazil sorozathoz igazodik.  Mire a sziget végéhez érünk, már apró fénypontok gyúlnak a teraszokon, az eldugott kertekből beszélgetések, nevetés zaja hallatszik. A bográcsok alatt pattog a tűz. Vagy a bennük rotyogó halászlé, vagy a nyársra húzott sült szalonna illata csavarja az orromat.







Naccsága édesanyja mindenkit ismer, sokszor megállunk beszélgetni. Tiszta nyári estéken a stégeken ücsörögnek a hullócsillag vadászok. Haza érve vár a kis kockás plédem, az egyhangú békakuruttyolásra pikk-pakk elalszunk.



Reggeli sétánál  a nap a nádszálak között süt át, a kacsák még a stégeken szunyókálnak. A kacsák között van egy vezér, ő kíséri figyelemmel, hogy lerohanok-e a stégre bezavarni őket a vízbe, vagy unottan elsétálok mellettük. A pecások már kint vannak, lelkesen csapkodják maguk körül a szúnyogokat.



Hétvégén, mikor megérkeznek Főnökék, nálunk is beindul az élet. Fűnyírás, vízhordás, fúrás-faragás. A dinnye bekerül a hidegvizes vödörbe.

Naccsága imád a kertben sütögetni, együtt készítjük elő a husi szeleteket. Klopfolás, sózás, a befűszerezett húsok fóliában várják, hogy a kerti tűzhelyben a láng lelohadjon. Most egy jó adag kebab is került a tűzre. A forró parázs fölött hallom a sülő hús sercegését. A rekordom idáig két óra strázsálás a tűz mellett. Megérte!


Ebéd után belezuhannak a szilvafa alá kifeszített függőágyakba. Szunya és aztán kezdődik amit utálok.

Főnökék nagyon bírják a vizet, a délutánt csak a Dunában tudják elképzelni.
Ha a kaputól jobbra indulnak el a felfújt gumikarikákkal, igyekszem visszasunnyogni a kertbe, de az bezáródik az orrom előtt.





Felpakolnak a matracra, betolnak a Duna közepére, aztán eldönthetem, hogy kiúszom, vagy maradok. Persze, hogy kiúszom. Utálom a vizet!

Főnöknek van egy hatalmas széles karimájú fehér vászonkalapja. Ezt a fejébe nyomja, felveszi a motoregér kerek napszemüvegét, derekára csatolja a narancssárga mentőmellényét, így vonul be a Dunába. Órákig képes ide-oda lebegni a vízben. Úgy néz ki, mint egy óriási jelzőbója.

Vasárnap este Főnökék haza utaznak, nekem megint kikerekedik a zátony és kezdődik az újabb heti nyugalom, csend és boldogság.


https://www.facebook.com/totovalazuton/

2 megjegyzés: