2012. december 23., vasárnap

Lovardai barátnőm

Vasárnap van. Ez a lovak és egyik barátnőm látogatásának napja. Vasadra járunk, Főnök párja ott tanul lovagolni.
Khm... Halkan ugatom,  őszintén szólva nagyon messze van Főnök tudásához. Viszont a cél remek, amint megtanul önállóan lovagolni, indulunk a nagy kalandra. Számomra ez még kusza, messze van térben és időben egyaránt. Régebben csavarogtam lovak mögött a Gödöllői dombok között és hasonlóról álmodom.




 

Vasadon az autóból kiszállva először a szomszéd kutyáit üdvözlöm, ők már ismerik az autó hangját, felsorakozva várnak a kerítés rése mellett. Kedves bernipásztor pár, futunk a kerítés mellett pár lépést. Néha a kert végében tanyáznak, nem hallják az autó zaját, ilyenkor kell egy-két vakkantás, hogy észrevegyenek. Nagy rendezetlen bakugrásokkal jönnek köszönteni. Hatalmas társadalmi életet élnek, mindíg tanyázik náluk egy-két vendég kutya.

Nyílik a lovarda kapuja és már vár rám tündér barátnőm Málna. Kétszer akkora mint én, de ez egy csöppet sem von le az értékeiből. Ha rám emeli gyönyörű barna szemeit, menten egy fa mellé kell állnom felemelt hátsó lábbal. Imádom közvetlen kedvességét, kunkori lobogó farkát, mindíg vidám természetét, lángoló vörös hosszú szőrét. Nagy huncut, mindig rávesz a rohangálásra.
Málna név számomra a menyország, felháborító, hogy a lovarda tulaja István mégis simán lemancizza, ha haragszik rá.


Főnök szokott neki hozni csontot a vasárnapi húslevesből. Nem szégyellem, ilyenkor az érzelem helyébe az értelem lép, megpróbálom kétlábon állva elérni Málna pofijának magasságát, kilopni belőle a jobb falatokat.



Leonidasz a kismacska és felismerhetetlenül hasonló öccse, idén tavasszal érkeztek a lovardába. Két hónap után a még névtelen öccs sajnos végleg eltávozott. Bertalan, a szintén a lovarda területén élő németjuhász egyik reggel zsákmánynak nézte és megszerezte. Bertalan kiszámíthatatlan, a védelmemben látogatásunk idejére bezárják a kennelbe. Ő a tanya igazi őrzője, éjjel járőrként dolgozik. Eleinte kezdeményeztem beszélgetést vele a kerítés túloldaláról, reménytelen eset.  Mostanra kizárólag csak Málnának szentelem az időmet.

Leonidasz cica egyedül cseperedett fel, megtanulta hogy mennyit érnek kimeresztett karmai. Én is.
A sok gyerek mind őt nyúzza, tudja már hogyan kell álmából felriadva duplaszaltóval földet érni, miként lehet egy lábbal fára mászni. Kényelmesen tud himbálózni fejjel lefelé bárki vállán. Főnök párja ölében karikába görbülve iszonyatos hangerővel dorombol.



Mióta eszemet tudom, ismerem a lovakat. Itt is ügyesen ugrom félre a paták elől, mégis állandóan kikergetnek, Főnök macerál, hogy zavarom a lovakat. A két ló, Zeusz és Carlos nincsenek jóban egymással. Külön karámban legelnek, Carlos senkit nem visel el maga mellett. Emiatt régebben az állatorvos törzsvendégnek számított. Babilon új lakó, gömbölyű póni, aki fogyókúrás terápiára érkezett a lovardába. Vicces ló, állandóan nyerít.





Málna szokott mutogatni kertben rég elásott uzsonnákat. Kedves tőle, hogy félve őrzött titkait megosztja. Értékelem és illedelmesen érdeklődőm, de neveltetésem nem engedi, hogy megkóstoljam. Hancúrozás után kaparunk magunknak a lovarda mellett a hűs homokban gödröt és abban elnyúlva figyeljük a lovaglást. Az óra végeztével mindig akad a Főnökéknek megbeszélnivalójuk, 2-3 óránál előbb sose végzünk. A lovak leszerszámozás után kapnak nasit, almát répát, dinnyehéját. Rémes nézni, ahogy jóízűen ropogtatják, pofájukból folyik ki a dinnyelé. Pfúj!

Estére rendesen elfáradok, otthon már csak annyi erőm van, hogy bevonszolom magam a kosaramba, lerogyok és csukott szemeim mögött, Málna tündér pofácskájával rögtön álomba szenderedek.

http://www.facebook.com/totovalazuton


2 megjegyzés: