Hollókő

Itt az ideje letörölni a pókhálót a blogról. Rég nem jártam itt, ennek oka az influenza és a túlzott lovaglásvágy Főnökék részéről. Lovardáról nincs mit írni, hétvégeken ott vagyunk, én pihenek, Főnök lovagol. Málna iránt érzett szerelmem is töretlen.
Na de most hétvégén Naccsága győzött! Nincs lovarda, csavargás jön! Becuccoltunk a kocsiba, irány Hollókő.
















Először a várhoz kanyarodtunk, az enyhe emelkedőn felkaptattunk. Nekem ingyenes volt a belépés, lehet, hogy észre sem vett a pénztáros néni. A vár rendben, csak azok a meredek lépcsők izzasztottak meg. Az egyik terem tele volt a környező vár makettjeivel. Főnök imádja ezeket az építőjátékokat. A másik fedett helyiségében panoptikum működött, de olyan erősen védték, hogy a sűrű rácsozaton a fejem sem fért át, csak megugatni tudtam a bábokat. A legfelső szinten a szél bitang erős volt, fülem farkam lobogott körülöttem.

Erdei úton sétáltunk le a faluhoz. Mindkét oldalon a fákon jelzések. Porzott a vesém, én csak egy vackort jelöltem meg.
Hollókőn egy hónap múlva húsvétkor kezdődik az élet, néhány ház még várt a nyitással. Bár azt hiszem idén nem lesz itt nagy húsvéti buli. A főutca feltúrva, kövezete feltörve, mintha háborús filmet forgattak volna.

Egy helybéli látva Főnökék elképedését megállt beszélgetni velünk. Kaptak EU-s támogatást, de a helyett, hogy az utca kövét egyenesre csiszolták volna, most felszedik, bezúzzák, majd alapnak visszateszik. Ezután jön rá az Olaszországból vásárolt használt kockakő. Nesze neked hungaricum!

Valahogy elvergődtünk az egyik kerthelyiségig. Naccsága juhtúrós sztrapacskát választott, sok sok szalonnapörccel. Nekem senki nem hozott vizet, pedig nagyon kívántam a sós töpörtyű után.

Minden nézhetőt megnéztünk, megszagolhatót megszagoltam és hát Főnökék bokája is bicsaklott a sok bukdácsolástól, továbbálltunk Palotára. Van ott egy víztározó. Végre egy izgalmas terep. Felkapaszkodtam a gátra, a magas fűben és hopp, az orrom előtt vadkacsa reppent fel. Mindent megpróbáltam, hogy legalább egyet elkapjak. Nem rajtam múlt, hogy nem sikerült. Hátulról fújt a szél. Biztosan sok hal van a vízben, mert pecabotok tömege támaszkodott a parton, vízbe lógó zsinórral.

Már visszafelé sétáltunk a gáton, amikor eleredt az eső. Vissza a kocsiba, fáradt lábaimat kényelmesen elhelyezgettem, bevackoltam magam. Héhalomnál, az Öreg hídnál Naccsága csak kilökdösött a helyemről, hogy milyen remek fotót lehet csinálni, ha én a híd tetején ücsörgök. Hát nem! Semmi remek fotó, hacsak oda nem visz! Odavitt!


http://www.facebook.com/totovalazuton