Szombatról vasárnapra éjjel kellett az órát előre állítani. Gyanítottuk, hogy ezt Mariék elfelejtik, vagy legalábbis felhasználják kifogásként a késésükhöz, de nem! Pontosan érkeztek.
Linda barátnőm pofájáról boldogan nyaltam le a reggelije maradékát, ami már magában jelzi, hogy ő minőségibb kutyakaját kap mint én.
Az Ócsai Tájvédelmi körzetben van egy madárvárta, oda igyekeztünk, Tibi bolondul a madarakért, sőt felismeri őket már akár a röptükről.
Református templom mellett hagytuk a kocsit és úgy indultunk el gyalog, hogy mindenki más útvonalra emlékezett. Főnök enyhén hisztizett az első visszafordulás után, aztán belenyugodott a megváltoztathatatlanba.
A indulásra nem szívesen emlékszem. Lindával egyszerre próbáltuk a patakot átugrani, de csak neki sikerült. Sőt, pár perc után a hátamra tapadt békalencse beleszáradt a szőrömbe, húzta a bőrömet.
Ahogy közeledtünk, egyre jobban derengett mindenkinek az ismerős terep, aztán tényleg ott volt a kanyaron túl a sorompó.
Onnantól madzagra kerültem. Óvatosan mentünk, jobbra balra madárhálók kifeszítve, bennük vergődő apró madarak. Összeszedik, gyűrűzik őket.
A láp mellett egy magasles, fentről belátni a terület nagy részét, a víz annyira tiszta, hogy a halak, hüllők is látszódnak. Tibi kukkerja kézről kézre járt, fészkeket kerestek a nádas mélyén.
Na ki felejtette a kocsiban a kaját? Hát persze, hogy a Főnök! Mariék kipakoltak, aztán mind nekiestünk. Tibinek malaca volt, ő vega, az ebédjét senki nem kívánta meg.
Visszafelé nehezebben raktuk a lábunkat, Linda már nem akart velem rohangálni. Templomhoz érve Naccságáék beültek hűsölni. Pont egy túrista csoportot értek be, végig hallgatták a templomról az előadást. Itt forgatták a "Katedrális"belső jeleneteit. Naccsága egyik kedvenc regénye.
Megint indult a vita. Mindenki máshol emlékezett az életet adó kávézóra. Útbaigazítottak, megtaláltuk. A kávéfőző rossz, sétáljunk át a kocsmába. Ott meg csak porból tudtak capuccinot főzni. Ez már túl sok volt az elcsigázott társaságnak.
Még hátra volt az Ócsai pincesor, amit a városon kívül kellett megtalálni. Ez végre sikeres vállalkozás volt, első nekifutásra odaértünk. Segítette a dolgot az is, hogy a kocsiban ülve, Tibi kezében volt a kormány és ő döntötte el, hogy merre tekeri. Pedig megint volt pár remek útvonalterv.
A pincék lejáratai érdekesek, mintha viharban felborult, megannyi szalmából font hajó alja meredezne az égnek. Az egyik előtt jókora társaság sütögette az illatos pecsenyét.
Tibi már megviselt volt, megelégedett azzal, hogy a kocsi ablakából szemléli meg a pincesort, mi becsavarogtuk a domboldalt. Főnök az egyik nyitott pincébe lemerészkedett. Utána araszoltam, sötét és hideg volt, lámpa híján visszamentünk.
Tibi előkotort egy zseblámpát, amivel állítólag esténként Linda végtermékét keresi a fűben, hát semmi fénye nem volt. Persze Főnök szerint Tibi volt a hibás, hogy a gagyi lámpája miatt nem kutathatta fel a nyitott pincét.
Naccsága kíváncsi volt még az ócsai lakóparkra, de ezt három ellenszavazattal azonnal leszavazták.
Délutánra iszonyat rondán néztem ki. A reggeli békalencsés saras bundámba beleragadt néhány bogáncs, amit finoman fedett az út pora. Holnap délutánra be vagyok jelentkezve a fodrászhoz. Most egyáltalán nem bánom.
http://www.facebook.com/totovalazuton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése